Az új történetről...

Sziasztok!

Láttam, hogy többen is kérdeztétek, mikor érkezik a következő történet a blogra, ha egyáltalán jön? Nem véletlenül várattalak titeket ilyen sokáig a válasszal, mert azon túl, hogy próbáltam kitalálni, milyen szavakat használjak, hogy pontosan leírjam, mi zajlik bennem, a problémám többrétű.

Először is ott van az a tény, hogy mostanában nem írtam. Vagyis regényt nem. Írni írtam, rövidebb jeleneteket főleg, és rakosgattam össze a kirakósok darabjait, hogy majd, egyszer, jó legyen. Hát, az a rossz hír, hogy fogalmam sincs, hogy most jó-e, és abban sem vagyok biztos, hogy nem csak takarózom-e ezzel a szöveggel.

Arra rájöttem, hogy iszonyat nagy halogató vagyok, és ha tovább folytatom ezt, úgy érzem, elpazarolok valamit, amiért kőkeményen dolgoztam. De ott van az is, hogy élvezni akarom, amit csinálok, hogy írhatok, hogy írást tanulhatok, csakhogy annyira meg akarok felelni magamnak, annyira jól akarom csinálni, hogy túlságosan ráfeszülök. Régen ez úgy ment, hogy leültem és írtam és írtam, amíg bírtam, de utána is. És élveztem, imádtam is, de mára már jobb akarok lenni, és ezért a dolgom is nehezebb. És itt van a baj, hogy emiatt nem merek írni.

Tehát a válasz arra, hogy jön-e következő blogregény, és ha igen, kábé mikor, nem tudok semmit sem mondani. Több regény ötlete is kavarog a fejemben, szépen lassan szeretném megírni őket, az viszont közel sem biztos, hogy kiteszem ide, vagy valahova. Lehet, hogy csak arra van szükségem, hogy minden külső tényezőtől függetlenül végre írjak, mert elfelejtettem, milyen jó is az. Teher és megfelelési kényszer nélkül, nem hibákat lesve, és agyonaggódva magam, hogy de mi van, ha ez így nem jó. Értitek, ugye?

Most szeretnék kérni tőletek egy kis időt a pihenésre, regenerálódásra, és remélhetőleg, végre az írásra is. Ettől függetlenül itt vagyok, leszek, de nem tudok és nem is akarok megígérni olyasmit, amit nem tudok betartani. Szóval regény lesz, csak ahhoz, hogy ti is és én is meg legyek elégedve vele, güriznem kell. De istenemre mondom, nem bánom, ha keményen kell dolgoznom, a munka nem tántorít el, egyedül csak attól félek, hogy nem vagyok elég jó, nem leszek elég jó. Amíg ezt le nem gyűröm magamban, a blog így marad, továbbra is fogadja a látogatókat, de friss történet nem lesz. Még nem. Most nem.

Köszönöm a figyelmet, és ne feledjétek, itt vagyok, megvagyok, a szokásos helyeken bármikor elérhettek,

Nilla