Sziasztok!
Először is: hűűűűha! Nem számítottam az előző fejezettel kapcsolatban ekkora érdeklődésre, komolyan! Ledöbbentett és mérhetetlenül boldoggá tett, hogy ennyien írtatok, kattintottatok! Ha most valami statisztikát akarnék írni, akkor azt mondanám, hogy:
- Xavier nagyon érdekes karakter, mert vagy utáljátok, vagy szeretitek. Köztes megoldás nincs. :D Érdekes!
- Josh pedig... levett a lábatokról. :D <3 Ennek örülök a legjobban! :D Konkrétan még csak egy fél fejezetben szerepelt, de már sikert aratott :P
Néhány szót a véleményekről is: köszönöm mindenkinek! Egy élmény volt rájuk válaszolni. Imádtam őket!
A fejezetről: újra visszabújunk Macey lelkivilágába, még jobban megismerjük őt. Szeretném elmondani, hogy szerintem nem azt fogjátok kapni, amire az előző fejezet után vártatok, legalábbis a következő néhány fejezetben tuti nem. Említettem, hogy ez a regény más nekem, máshogy is írom, mint az eddigieket, és külön öröm, hogy sokan kiemelitek, nem sablonos. Nos, ez talán magyarázat, hogy miért olyan ez a fejezet is, amilyen. De ha elolvassátok, megértitek, miről szövegelek itt. Aki szereti a Macey-s részeket, az ő bőrébe bújni, az ő szemével látni, az kedvelni fogja. :)
Lenne egy bejelenteni valóm! Mit szólnátok egy kis játékhoz? :) Mostantól kezdve, a fejezetek kommentelői között, minden héten kisorsolok egy dedikált, a megjelent könyvemhez kapcsolódó könyvjelzőt. Tudom, hogy nem nagy ajándék, de talán van, aki örülne neki. :) Na, mit szóltok? :D
Még egy utolsó megjegyzés, ez a választott zenéhez kapcsolódik: a héten volt az "idolom" születésnapja, Kurt Cobain 46 éves lett volna 20-ikán. Nekem ő nagyon sokat adott, bár ezt fura lenne elmagyarázni. Szeretnék rá emlékezni itt is, ezért a fejezethez szóljon a Nirvana legismertebb slágere!
Jó olvasást a fejezethez! :)
Nilla
V.
Zene:
"I'm worse at what I do best..."
Rissa félrebillentette a fejét,
úgy nézett rám. Az utóbbi napokban, hála az égnek, jobb színben volt. Az ápolók
azt mondták, hogy többet is evett, mint átlagosan szokott, és beszélt. Végre
beszélt! Még ha csak néhány szót is. Persze, most nem szólt semmit. A nézésével
akart az őrületbe kergetni. Mikor még kislányok voltunk, sokszor alkalmazta ezt
a megfélemlítési módszert, addig bámult félrebiccentett fejjel, átható
pillantással, amíg be nem adtam neki a derekam. Mindegy, hogy milyen
rosszaságot akart elkövetni, én benne voltam. Magamtól persze sosem találtam ki
ilyesmiket, de együtt fékezhetetlenek voltunk.
Mondtam neki, hogy ne bámuljon
így, mert a végén még kisül a szeme. Nem hitte el, továbbra is csak fixírozott,
és azt gondoltam, hogy inkább hazamegyek, mert ez így rettenetes. Nagy sokára,
amikor úgy csináltam, mintha nem figyeltem volna rá, nem adtam alá a lovat, előállt
egy nagyon furcsa kérdéssel. Igyekeztem nem mutatni, hogy mennyire
ledöbbentett, de Rissa volt az egyetlen, aki előtt sosem tudtam jól hazudni,
mert sosem kellett.
– Anyáékról tudsz valamit?
Az első döbbenethullám után
elmeséltem neki anyánk utolsó kiábrándító telefonhívását, meg előtte lévőt is,
aztán szót ejtettem apánkról, aki még most is a nagyfőnököt játssza, mint ahogy
világ életében tette. Azt hiszi, mert van pénze, mindenkit és mindent megtehet
és megvehet, már nem is fontos embernek lennie. Meglepődtem, hogy Rissa utánuk
érdeklődik, hisz direkt ő kérte, hogy ne látogassák meg. A fene se érti a
nővéremet. Egész nap itt van a négy fal között, ki tudja, miket gondol magában.
Jövő hét végén ki fogom vinni egy kis csajos kiruccanásra, mindkettőnkre ráfér
már. Bár ezt nem árulom még el neki, meglepetés lesz, akkor legalább nem
ellenkezhet. Egy kis „karosszériafényezés” mindkettőnkre ráfér.
Később zongorázott nekem. Csak
ketten voltunk a teremben, mert ilyenkor senkit nem enged be. Ott ültem mellette,
és néztem hosszú, vékony karjait, amint csodálatos, lágy zenével töltik be a
teret, figyeltem a megtört nőt, akiért minden egyes nap fájt a szívem. Nem
érdemelte ezt meg. Persze, sokan előítéletesen azokkal szemben, akik
drogproblémákkal küzdöttek. Merthogy magának kereste a bajt, és a többi. Én,
valószínűleg a személyes tapasztalatok miatt, nem tudok így gondolkozni a
dolgokról. Én csak azt láttam, hogy a nővérem egyszer úgy döntött, lelép
otthonról, megtehette, mert iskolába már nem járt, és volt saját munkahelye.
Keresett albérletet magának, aztán összeakadt egy fickóval, akivel nem kellett
volna – és akkor kezdődtek az igazi bajok. Nem mondom, hogy Rissa nem volt
hibás. Mert az volt. Senki sem kényszerítette, hogy használjon drogokat, ő
döntött így. De azt, ami utána következett, nem érdemelte meg. Azt senki sem
érdemelte volna.
Egy ismeretlen dallamot játszott,
amiről sejtettem, hogy ő írta, majd amikor befejezte, lassan rám nézett. Nem
úgy, ahogy az előbb. Ez a nézés meg sem közelítette azt. Csak ennyit mondott,
és akkor többet nem is beszélgettünk egymással: „vigyázz a szívedre”. Nem
értettem. Sokszor nem értettem, hogy miről beszélt. Pedig világos volt. Én sosem
láttam annyira előre, mint ő.
Régebben valahol azt olvastam,
hogy azok az emberek, akik értelmi vagy érzelmi károsodással élnek, sokkal különlegesebbek,
mint azok, akik ilyen tekintetben egészségesnek mondhatják magukat. Nem tudom,
hogy ez másoknál mennyire igaz, de ha a nővéremet veszem alapul, akkor
tökéletesen. Olyan, mintha lenne egy harmadik szeme, egy hatodik érzéke, olyasmi,
ami nekünk nincsen. Csodáltam őt. Mert csodálatos volt.
Azt hittem, hogy rosszul látok,
amikor kedd reggel megálltam a stúdió előtt, és egy kisebb, fiatalokból álló
csapat engem várt. Még egy kis táblára is felírták a nevem, és mutogatták,
hátha véletlenül elkerüljük egymást! Nem akartam kiszállni a kocsiból, mert
valami szörnyűséget sejtettem, és lám, be is jött: szörnyűség volt a javából.
Hamar kiderült, hogy a kis
csoport nem más, mint egy interneten alakul közösség „vezetősége”, akik engem
akartak, ENGEM, hogy képviseljem őket. Hogy adjam az arcom a hülyeségükhöz, valami
olyasmihez, amit minden porcikámmal elutasítok. Nemet mondtam, aztán
bemenekültem a rádióba, de tízre már megjött a sajtó, néhány igénytelen bulvárlap
képviselői, és a feje tetejére állt a világ.
És ami a legszörnyűbb az
egészben, azt akarták, hogy álljak az „Anti Josh” kampányuk élére. Pont erről
beszélgettünk a múltkor: hogy mennyire undorító, hogy vannak emberek, akik így
vélekednek egy másik emberről. Mert máshogy képzeltek valakit, és alaptalanul
dobálnak rá kígyót-békát. Arra gondoltam, hogy kimegyek, és olyat nyilatkozok,
amitől három hétig szédülni fognak, de letettem róla. Nem akartam még nagyobb
felhajtást és felháborodást ébreszteni. De a kis csapat, az „Anti Josh”
megalkotói nem adták fel egykönnyen. Néhány napig üldöztek a közösségi
oldalakon, és a pompás bulvárcikkeknek hála összefonódott a nevem velük
valahogy. Persze, nem mondtak konkrétumot, de már az is elég, hogy egy hasábban
említettek velük! Pont, amikor kimásztam ebből az egészből, újra visszaestem a
gödörbe.
A rádióban annyit foglalkoztam
csak vele, hogy elmondtam, a híresztelések nem igazak, nem foglalkozom semmi
ilyesmivel, és nem is fogok, továbbá felháborítónak találom, hogy ilyesmi létezik.
Többet nem kerestek meg, de a neten továbbra is szerepeltem a posztjaikban,
amit továbbra sem értettem. Esküszöm, ez az egész olyasmi volt, mint a
propaganda-kérdés a könyvekben. Vegyünk egy ismertebb arcot, hangot, mert akkor
majd jól mellénk fog állni mindenki. Képzeltháború egy idióta ügyért –
leginkább ezzel tudnám jellemezni. Nem akartam senki ellen sem lenni, nyilvánosan
nem is foglalkoztam tovább az üggyel. És mégis, az volt a legrohadtabb ebben az
egészben, hogy bűntudatom támadt. Közöm nem volt a dologhoz, de mégis
szégyelltem magam, és úgy éreztem, bocsánatot kell kérnem. Mit tehettem volna?
Mindig is ez volt a bajom, sokszor szívtam már meg a lelkiismeretességem miatt.
Egyszerűen belebetegedtem volna abba, ha mások előtt szégyenben maradok olyasmi
miatt, amit nem tettem meg, sőt zsigerből ellenzek. Meg akartam keresni Josht,
és elmondani neki, hogy nincs közöm ehhez az egészhez. Csakhogy ez nem volt
ilyen egyszerű, ugyanis nem egy olyan srácról beszélünk, akinek a nevét beírom
a Facebook keresőbe, kidobja, és írok neki egy üzenetet...
Amikor legközelebb bementem a
rádióba, a főnökeimtől elkértem az ügynöke elérhetőségét. Ezzel még nem volt
gond, megadták könnyen. Bár megkérdezték, hogy minek az nekem, nem volt
kötelességem válaszolni rá. És ha van egy elintézetlen ügyünk, amihez nem
akarom a média segítségét kérni, akkor mi van? Így is sokat ártottak már. Annak
köszönhető, hogy megszálltak a „Peeta nem Josh” kampány őrültjei, és azt
gondolták, én leszek a Che Guevarájuk.[1]
Felhívtam az ügynökét, akit
Maxnek hívnak, de eleinte nem nagyon tudta, hogy ki vagyok. Kisebb gondjuk is
nagyobb annál, minthogy velem foglalkozzanak, de nem maradt más választásom.
Egy percig sem gondoltam komolyan, hogy mondjuk, megadja Josh elérhetőségét, de
a remény hal meg utoljára. Elmondtam az igazat, hogy szeretnék vele beszélgetni
erről az anti klubról, de csak mint kívülálló, a média teljes kizárásával, mert
tele van a hócipőm azzal, hogy lassan szétszednek. Legnagyobb meglepetésemre,
megértette. És azt mondta, hogy tudja, milyen ez! Azt mondta, néha neki is
elege van ebből az őrült nagy felhajtásból, de mosolyogva kell viselni, mert
minden ballépésünket észreveszik, és az ezerszeresére nagyítják. Meg hogy,
sokan hajlamosak elfelejteni, hogy a „híresség” is ember. Nem gondoltam volna,
hogy ez a Max ilyen jó fej. Végül abban maradtunk, hogy beszél Joshsal, és
visszahív, elmentette a számomat. Tíz percet dumáltunk teljesen felhőtlenül, és
esküszöm, jólesett a lelkemnek olyasvalakivel beszélgetni, aki szintén nyakig
benne van a dologban. Mindezt úgy, hogy csak mi tudtunk róla – szuper érzés!
Este, miközben a vacsit
csináltam, és klasszikus rockzenét hallgattam, megcsörrent végre a telefonom.
Nem mondom azt, hogy nem vártam, hogy Max ígéretéhez visszahívjon, mert vártam.
Olyan jó volt vele beszélgetni, hogy kerestem már a következő alkalmat. Nem
kellett csalódnom, a képernyőn tényleg a neve villogott!
– Helló-belló, Macey! – szólt
bele vidáman. – Itt a sajtóközpont.
– Jaj, attól tartok, akkor rossz
számot tárcsázott! Nálam ugyanis titkosan folynak a projektek.
Max felnevetett, aztán ugyanolyan
laza, társalgási hangon folytatta, mint előtte.
– Holnap együtt ebédelünk?
Kitaláltunk egy jó kis megoldást.
Köpni-nyelni nem tudtam. Ez máris
jóval több volt annál, mint amit elképzeltem.
– Csak akkor, ha nem kell
posztolnom a Twitterre semmit sem.
Max újra röhögött.
– Nem, semmi ilyesmit nem kell
tenned. De attól tartok, a médiát nem hagyhatjuk ki a dologból, ugyanis egy
ideje azzal vannak elfoglalva, hogy te vagy az „Anti Josh” királynője.
– De hát nem vagyok az! – szóltam
közbe dühösen.
– Én tudom. De sokan sajnos nem.
Remélem, megérted, hogy a film előtt pár héttel nincsen szükségünk semmiféle
negatív reklámra. Így is több jutott ki belőle...
– Persze, de én ki akarok mászni
ebből az egészből, nem pedig még inkább belemenni.
– Tudom, ezért is nehéz ennyire
ez az ügy.
– Nézd, szívesen segítenék nektek
elsimítani ezt a dolgot, ha tudnám, hogy utána tényleg leszállnának rólam. Mert
eddig bármikor azt hittem, jött egy újabb csapás. A rádiót pedig semmiképpen
sem akarom belevonni, szükségem van még a munkámra.
– Ne félj, azt semmiképp sem
fogod elveszteni. Ennek nincs köze a rádióhoz. Akkor holnap együtt ebédelünk?
Mindent el fogok mesélni a tervről.
– Azért valamit elárulsz róla
elöljáróban? Ami nem hadititok, vagy ilyesmi?
– Akkor holnap felhívlak, és
egyeztetünk helyet és időt. Egyébként, a fedőnevet elárulhatom, ha már ilyen
kíváncsi vagy: egy nap Joshsal.
[1] Che Guevara: A kubai forradalom egyik
legendás vezetője.
Szia, Nilla!
VálaszTörlésSzuper rész lett, imàdtam, hogy valami kiderült Rissáról is, nagyon szeretem őt, már a kezdetektől fogva szimpatikus nekem :)
Max is jófejnek tűnik.. a fedőnévtől pedig elájultam :3 egy nap Joshsal... nem bánnám:) *-*
a játék pedig nagyonnayon tetszik, és az ajándékkal sincs bajom, személy szerint például nagyon örülnék neki :)
furcsa, mert nekem egyáltalán nem tűnik lassúnak a történet, és ami nagyon tetszik, hogy tényleg reálisan írja le dolgokat. nem mellesleg kilométerekkel lehagyja a többi fanficet ;)
alig várom a kövi részt... lehet még hétvégén? :D
na, nem vagyok ám telhetetlen ;)
minden jót, nicole
Szia, Nicole! :)
TörlésRissa nekem is legkedvencebb karakterem a történetből. Imádom a vele foglalkozó részeket, az ívet, amit ő bejár ebben a regényben... Örülök, hogy számodra is szerethetővé tettem! :)
Óh, bizony, a fedőnév. :D Azt bevallom őszintén, direkt akartam ennyire "csábítóra" írni. :D
És igen, rátapintottál egy fontos dologra: direkt ilyen részletes, lassú folyású, hogy még inkább átérezzük, ami Maceyben lezajlik a napok alatt... Köszönöm szépen a dicséretet, a kedves szavaidat, a kommentet! :) Hozom a fejezetet nemsokára.
Puszi :)
Halihó!:)
VálaszTörlésAnnyira nagy dolog nem történt, de mégis jó érzés volt olvasni. Imádom ha egy történet lassan indul be ettől olyan valóságos. Ebben a fejezetbe még jobban megismerhettük Macey karakterét, aminek én csak örülni tudok, hiszen annyira szimpatikus, mint általában az összes karaktered.
Max olyan jó pofa és érdekel már az a hatalmas nagy terv! Egy nap Joshal, húh... Azt hiszem a sajtó megint meg fog őrülni Macey életében.
Annyira örülök, hogy nem szerepelt Xavier, mert vicces olvasni a mondatait, de egy idő után idegesítő. Sajnálom szegény lányt, hogy nap mint nap át kell élnie. Nekem nem hiányzott Josh, azt hiszem ez most pont így volt jó.
A zene örök kedvencem egyikéhez tartozik, Kurt egy olyan legenda az életembe, aki ha már nem is él hihetetlen sokat segítet. Szóval azt hiszem átérzem miért szereted.
A játék szerint aranyos ötlet, írod ezt a csodát nekünk és még egy aprósággal is megajándékozol minket, egyébként tervbe van véve, hogy márciusba egy halom könyvet veszek, azt hiszem A herceg mellett a tiédre is befizetek:)
Flóraa. xx
Szia, Flóraa! :)
TörlésHuhú, el nem hiszed, mennyire jó hallani, hogy kedveled Maceyt! :D Egyébként én is imádom a karakterét, tényleg olyan... valóságos. Szerethető, kedves, és vicces. :D Mármint, nekem legalábbis ezek jutnak róla először eszembe :P
Na, akkor még egy személy az Anti-Xavier táborban. :D komolyan, össze fogom számolni, hogy mennyien is erősítik a két felet! :D tényleg érdekel.
Kurt, igen... Akkor, azt hiszem, ebben is hasonlítunk egymásra. És igen, ezt nem is lehet szavakkal kifejezni... Ő olyan dolgot adott, amit szerintem életében nem is gondolt volna soha...
Hihi :D Imádlak titeket, ezért gondoltam, hogy meglepnélek valamivel <3
Köszönöm a kommentedet, puszillak :)
Kedves Nilla!
VálaszTörlésÍgy utólag nem értem, pontosan mire is szeretted volna felhívni a figyelmünket, hiszen ez a rész ugyanolyan jó volt, mint az eddigiek. Meglehet, más került az előtérbe - nekem ez is ugyanannyira tetszett. Én nem várom el, hogy minden fejezetben legyen a főszereplőnknek egy randija/tragédiája/irtó izgalmas programja... Ettől lesz természetes és életszerű - ezt szeretem ebben a regényben. Képes úgy szórakoztatni, hogy közben a realitás talaján marad mindennemű fellengzős őrültségtől távol. Hiába, a szöveg olvastatja magát, nagyon eltalálod a lényeget. Szeretem a szereplőket, és ez nagyon fontos. :)
Egy problémám volt a fejezettel. Ezzel a terjedelemmel a szemünket szeretted volna kiszúrni? Mire felvettem volna a fonalat, te letetted a lantot és hagytál engem tovább lebegni az űrben. Hol itt az igazság? Nagyon szeretlek olvasni, ezért ez most így kevés volt nekem. Még, még, még! (!!!)
Szóval sorsolást tartasz? Ez szerintem nagyon aranyos tőled, és találó az ötlet. Hát esélyes vagyok, körülbelül 8-10% esélyem van a nyereményre, szóval még egyszer megtapogatom a gombomat, aztán jöhet a sorsolás. Jó látni, hogy ilyen nagylelkű vagy az olvasóiddal, köszönjük szépen.
Hát most nem tudom, meddig kell várnom, de remélem, nem olyan sokáig. Sok ihletet kívánok a továbbiakban! Jelzem, én itt várok a következő részre, rám számíthatsz... :)
Ella Fisher
Szia, Ella! :)
TörlésMindig, mikor meglátom a kommentjeidet, úgy örül a lelkem! Mindig összeszedett, korrekt véleményt írsz, ami az írók álma, komolyan mondom! :)
Nos, arra szerettem volna utalni, amit te is kifejtettél, hogy a főhősnőnk agyába bújunk bele még jobban, megismerjük a lelkét, nem egy loholó napját látjuk. Azért tartottam fontosnak megemlíteni, vagy magyarázatot fűzni hozzá, mert a tapasztalataim szerint sokan nem szeretik az ilyen részeket, de én igen, sőt imádom ezeket. :)
Jaj, a terjedelem :$ Bocsánat! :D Egyébként, ez fura, de amúgy nem volt rövidebb, mint az eddigiek, csak annak tűnt. :D Szerintem a sok belsős rész, meg kevés párbeszéd miatt.
Igen, mielőtt felrakom a friss fejezetet, szeretnék sorsolást tartani, ezzel a kis aprósággal megajándékozni az olvasóimat, mert kész csoda, amit tőlük kapok.
Nem kell olyan sokat várni a következő fejezetre, minden héten tervezem hozni a frisseket, most úgy néz ki, beállok a péntek délutánra. Szerencsére *lekopogja* az ihlet velem van, úgyhogy pötyögök nektek eleget :)))
Köszönöm a véleményed!
Nilla
Kedves Nilla!
VálaszTörlésMég nem írtam eddig kommentert, de ideje elkezdenem. :)
Először is a Nirvana számot nagyon szeretem. :) Másodszor a könyvjelzőnek kifejezetten örùlök, már az egyik ismerősömével szemeztem. :D A fejezetről: imádom Maceyt, nagyon tetszik a személyisége, a humora, meg úgy az egész csaj ahogy van. :D Igazából tényleg semmi egetrengető nem történt, de így is egy nagyon szuper fejezet lett. Nekem fontos, hogy a szereplőkről minél több dologot megtudjak, mert úgy könnyebb beleélnem magam az egészbe. :) Amikor írtad, hogy az Álmodtunk volna...-t abbahagyott, akkor kicsit csalódott voltam, mert azt nagyon megszerettem. Viszont ez a story nagyon jó, már az első fejezetnél megfogott. Szóval még sok ilyen jó történetet, én pedig nagyon várom a következő fejezetet.:D
Anna :)
Szia, Anna! :)
TörlésElőször is: köszönöm, hogy szántál időt a véleményezésre! :)) Mindig nagyon megörülök, amikor "új arcot" látok itt :)
Másodszor: Nirvana, juhú <3 Imádom. :D
De jó látni, hogy te is kedveled ezt a lányt! Bevallom, kicsit féltem, hogy sokan nem fogják szeretni, mert hát, hogy is fogalmazzak... elég erős személyiség, és azok megosztóak szoktak lenni.
Fontos dologra tapintottál rá: igen, én is nagyon szem előtt tartom, hogy teljesen megismerjük a karaktereket, elég időt töltsünk el a fejükben. Sajnos, ahogy nézem, ez a mai regények nagy részénél nem történik meg :/
Az Álmodtunk volnát? én is sajnálom :( Sokszor eszembe jut még most is, de... Olyankor mindig örülök ennek, és az kicsi enyhíti. :D
Köszönöm a véleményed! :)
Szia!
VálaszTörlésKomolyan? Így vége? Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi is az az ötlet :D Xavier dumáit kicsit hiányoltam, kezdtem pedig megszeretni ezt az ál-olasz csávót.:D
Rissa viszont a kedvencem. Lehet egyedül vagyok vele, de az ő karaktere nekem nagyon átjött, és sajnálom, hogy ez történt vele.
Alig várom, hogy Josh-t újra láthassuk mellesleg :)
Még mindig nagyon jól írsz, gondolom ez nem is fog változni :D
Nagyon örültem, hogy a Nirvanát raktad be ide, ez az egyik kedvenc számom tőlük a Lithium után :)
xxx, Lilimooo
Szia, Lilimooo! :)
TörlésKomolyan, így lett vége. :D Gonosz vagyok, ugye? :D Nem akartalak nagyon sanyargatni titeket, csak kellően fenntartani az érdeklődést. :D
Szóval, hiányzott Xavier a fejezetből :D Biztosíthatlak, hogy az elkövetkezendő részekben újra helyet kap, és szövegelni is fog, meg sok más dolgot is tesz majd :'D
Rissa <3 Nekem is ő a kedvencem. Nekem is fáj érte a szívem, mert ő tényleg egy annyira kedves, szeretnivaló teremtés...
Köszönöm a hozzászólásodat, hamarosan érkezik a fejezet! :)
Puszi :)
Szia, Nilla!
VálaszTörlésIsmét csak azt tudom írni, hogy imádtam ezt a fejezetet is! :D
Kifejezetten szeretem, amikor Rissa ismét feltűnik, mert egyre több részletet kapunk az életéből, betekinthetünk a "Macey világba", és kiderül, no lám, ő is csak ember, neki sem tökéletes az élete, és ettől még jobban élvezhető!
Attól függetlenül, hogy Josh nem tűnik fel benne, csak említés szintén, nekem izgalmas rész volt. És, hát Max... Már most imádom a pasast! :D Josh szerencsés vele.
Alig várom, hogy milyen lesz ez az egy nap Joshsal! :P
Csak így tovább! <3
Puszi, Lin :)
Szia, Lin! :)
TörlésÉn írni is kifejezetten szeretem azokat a részeket, amelyekben Rissa feltűnik. Róla minden lehet írni, és... Áh, ezt nem lehet megmagyarázni, egyszerűen csak ő Rissa :P
Josh elég sokszor csak említés szintjén fog feltűnni benne, legalábbis egy pontig. De Rissa állandó marad! :D
Nahát, csodálkozva olvastam, hogy megkedvelted Maxet. :D Pedig tényleg nem írtam róla sokat! :D Ő olyan jófej, viccelődő figura, mindig tud rajta mosolyogni az ember. :D
Köszönöm a kommentedet! <3 Hozom a frisset ;)
Puszi :)
Szia Nillus! Azt hiszem engem a sorsolásból kihúzhatsz, hála neked:) Mégegyszer nagyonnagyon köszönöm.
VálaszTörlésNe tudd meg milyen arcot vágtam, amikor kiderült a jelige, és amúgyis.. Kiatököm Macey ne ebédelgessen semmiféle Maxel, csak Kiatököm Joshal ;)) Riss, Riss, Rissa.. hát lehetnél szívet szorítóbb? Várom a következőt kicsi Nillus <3 Sokpuszi
Szia, Heniii :)
TörlésMég egyszer nagyon-nagyon szívesen, örülök hogy örülsz a kis ajándékomnak :P
Háháhá :D Pedig szívesen megnéztem volna! :D Komolyan. Legközelebb megörökíted nekem? Légysziii :D
Szóval, Kiatököm Macey csak Kiatököm Joshsal ebédelhet? :D Legszívesebben egyébként én is mindig őket raknám össze <3
Rissa, igen :( szívem szakad meg érte...
Köszönöm a véleményed, Heniii <3 Puszika :)
szia Nilla!
VálaszTörlésKevés történet tudja lekötni a figyelmem, de ezzel neked sikerült! Nagyon várom a folytatást, csak így tovább! Puszi :)
Szia! :)
TörlésHúúúha! Köszönöm szépen a dicséretet! Igyekeztem valami ilyesmit alkotni, és de jó látni, hogy sikerült! :)
Köszönöm a kommentedet, bár kérhetnék egy nevet tőled, ha nem nagy kérés? :) Köszönöm! :)
Puszi :)
Szia!
VálaszTörlésHáh, kíváncsi vagyok erre a napra Joshsal. :D
Viszont, bár erről nem beszéltél, most már sejtem, mi is lehetett a feladatod ezzel a projekttel, és azt kell mondanom, jól megoldottad. (Nem mintha ez meglepne.) Az elejét - amikor a nővérével van - olvasva az jutott eszembe, hogy ez nagyon jó rész, lelkizős, boncolgatós, mélyre ásós. Jó az ilyesmi. Aztán meg az jutott eszembe - és nem értem, miért éppen most :D -, hogy a Tökéletes kémiára emlékeztet, ami nem negatív kritika. Pláne, hogy csak azok a részek, amikor Macey Rissával van, de azok nagyon.
Tetszett a fejezet, és Max már most belopta magát a szívembe. Remélem, nem szúrja el. :D
Puszillak
Szia, Chi! :)
TörlésNem beszéltem róla, mert nem akartalak "traktálni" vele, mármint a történet menetéhez ez nem kapcsolódik, csak a kialakulásában, formájában játszik szerepet. És megkérdezhetem, hogy konkrétan mire gondoltál? :D
A Tökéletes kémiára? :D Na, ezt se mondta még senki :D Imádom azt a könyvet, Alex óriási szerelmem. Tényleg, ezen most el fogok gondolkodni, hogy vajon miért asszociálhattál rá, érdekes gondolat :D
A lelkizős részek pedig: <3 Nekem egy könyvben is mindig azok a kedvenceim.
Köszönöm a véleményedet!
Puszi :)
Oh, sikerült eljutnom az olvasásig és a véleményhagyásig :)
VálaszTörlésHabár jobban szeretem az olyan részeket, ahol Josh vagy(legalább) Xavier van - de ez a fejezet most kifejezetten tetszett. Maxre kíváncsi vagyok, na meg a következő fejezetre is - az egy nap Joshsal elég merész húzásnak ígérkezik. Miért érzem úgy, hogy az "Anti Josh" csapatocska nem lesz odáig? (Nem úgy, mint mi, az olvasók).
U.i.: Ki és miért utálja Xaviert? Én elfogadnám - talán még az olasz nyelv szépségeit és gyakorolnánk... talán :)
Üdv: Libricica (aki nem tudja, hogy honnan tudtad, hogy ő az, de természetesen Nillának |és még sokaknak| marad Libricica)
Szia, Libricica! :)
TörlésMegjegyeztelek a molyról :P Sokszor jött szembe velem a véleményed, olvasásod, és így a neved is megragadt bennem. :D
Az olyan részek, amelyekben Josh és/vagy Xavier van, valahogy... pörgősebbek :D Ott mindig történik valami (vagy ha mégse, akkor csak szimplán olvadásnak indulunk :D), szóval gondolom, ezért kedveled azokat jobban.
Az utolsó megjegyzéseden nagyon jót mosolyogtam :'D Gyakorolnátok a nyelvtant, ugye? :D :D
Egyébként, ahogy én vettem észre, sokan azért nem szeretik, mert "akadályozza" Maceyt, vagy mert túlságosan szerelmes, és ettől tenyérbemászónak tűnik, ahogy Macey is érzi néha.
Köszönöm a véleményed! :)
Szia Nilla!
VálaszTörlésBocsánat, amiért csak most kommentelek, azonban zsúfoltak a napjaim. Viszont egyik délután beadtam a derekam és megnéztem az Éhezők Viadalát. Megjegyezném, hogy alig kezdtem el bátyámmal nézni, mikor én már a fél szereplőgárdát felsoroltam neki,s jelentéktelen infók százaival bombáztam szegényt a karaktereket megformáló emberekről. Mikor Josh-hoz értem - becsületszóra - így szólt: "Ki a tököm az a Hutcherson?" Igen, sejtettem, hogy titkon ő is Nilla-fan. :D
Én személy szerint jobban szeretem a lassú, elmerengős történeteket, ahol nem minden fejezetben robban atombomba (persze azok is lehetnek jók). Az írásmódod és a karaktereid belopták magukat a szívembe, ahonnan jó ideig biztosan nem eresztem őket. Tetszik, ahogy Macey (avagy Te) gondolkodik, főként az olyan emberekről való teóriád, akik érzelmi vagy értelmi károsodással kényszerülnek együtt élni. Ez szerintem bizonyos mértékig igaz - szerencsére nincs közelebbi hozzátartozóm, akin megfigyelhetném. Rissa - már pusztán a neve mosolygásra késztet, imádom - éppannyira különös, amennyire különleges. Itt nem csak a világ "szebbik" oldalát tárod elénk, hiszen annyi mindenbe belekeveredhetünk, ami miatt a feje tetejére állhat konvencionális kis életünk. Kíváncsian várom Rissa további megjelenéseit, remélem előbb-utóbb visszabillen a megszokott kerékvágásba.
Ezzel a fejezettel felfedtél előttünk néhány információt, Macey családi hátteréből. Fokozatosan adagolod a tudnivalókat, ez így remek. Persze kissé én is hiányoltam a pörgést meg humort, de ilyenek szintén kellenek. Annyira valóságos ez a sztori - Facebook, kampány, Twitter, botlások, őrült rajongók. Pontosan, mint a valódi életben. Új szereplő a láthatáron, bízom benne, nem egy rosszakarót formálsz az egyébként szimpatikus srácból. :)
Tetszik, hogy minden fejezet elejére beraksz egy kis zeneajánlót, amit vagy meghallgatunk vagy nem. Rajongok a Nirvanaért, ráadásul ez a kedvencem Tőlük. Aranyos, hogy ennyire elkényeztetsz minket, olvasókat, igazán köszönöm. ^^ Befejezem az értelmetlen csacsogást, suhanok a következő részhez. :D
Hűha-hóha, Szia! :)
VálaszTörlésBeleolvasgattam a kommentekbe, és nagyjából csak ismételni tudom őket én is. Nagyon jó, ahogy adagolod az információkat, és ahogy a történet szépen lassan kibontakozik. Macey beköpései nagyon jók, ahogy az is, hogy tartja magát Josh-sal szemben, holott már a szimpátia azért kialakult - legalábbis szerintem. :)
Xavier-t nem bírom. Valahogy nem fér össze a romantikus alkata, meg a rámenőssége, ahogy rá van tapadva Macey-re. A való életben persze, ha nekem udvarolna egy ilyen srác, valószínűleg odáig lennék meg vissza, hogy milyen kedves és romantikus, de most Macey-vel vagyok, és antipatikus. :P
Josh... hát őt majd megismerjük, de mivel főszereplő, csak kedvelni lehet - pedig úgy istenigazán nem az esetem. :)
Az események nagyon jók, imádom, ahogy fokozatosan egyre "rosszabbodik" a helyzet sajtó és média terén, és azt is imádom, ahogy az egészet leírod. Valóságos, semmi túlzás nincs benne, és egyre inkább kedvet kapok a rádiózáshoz. Főleg, ha valóban csak ennyi munka lenne vele, de a szakon, illetve egy interjúm miatt rájöttem, hogy az itteni (értsd: városombeli) helyzet, azért kissé más.
Befogom a szám mára, még csak annyit, hogy Rissa javulására nagyon kíváncsi vagyok. Remélem, folyamatosan magához tér, olyan igazi jóbarátnő nővérnek képzelem, Macey gondolatai alapján, akire később nagy szüksége lesz, ha jól sejtem. :)
Nos, jó éjt! :)
hohó Nila :D több dolog is :D
VálaszTörlésaz egyik , hogy nem írtam az előző részhesz, de én valahogy így képzelném el élőben igazi 4DX-ben.
A másik a rész mint mindig zseniális volt;
a haramdik: Imádom a Nirvánát, és Curt Kobaint. :D
Kedves Nilla!
VálaszTörlésNekem tetszik ez a tempó, szerintem lehet nyugis, még ennél is nyugisabb!
Max máris a szívembe lopta magát.
:)
Annus